§Chapter Six§

Órákig lehettem oda kinn a hóesésben, mikor két kezet éreztem meg a derekamon.

-Szia, drágám! - csókolt bele hajamba Harry. Megfordultam ölelésében, kezem nyaka köré fontam.

-Szia, Harry! - mosolyogtam. - Mi van a birtokkal? - kérdeztem. Valóban érdekelt, hogy mi történt a hellyel. Ki lehetett az aki felgyújtotta. Ha egyáltalán ez történt. Robin reggel csak annyit mondott, hogy leégett a birtok. Azt, hogy hogyan történt pontosan, nem tudom. Nagyot sóhajtott majd elkezdte.

-Valaki felgyújtotta. - hajtotta le fejét. Megdöbbentem az előbbiek hallatán. Felgyújtotta? De hát ki?

-Mégis ki? - tekintetét fürkésztem hátha leolvashatok róla valamit. De nem. Csak a szomorúságot és a dühöt véltem felfedezni arcán. Nem válaszolt, továbbra is a cipőét kémlelte. - Harry! - emeltem fel fejét, hogy felvegyük a szemkontaktust. 

-Az a nyomorult Flack. - mondta némi undorral. Flack. A név, amit talán soha nem felejtek el. Az ember, aki bántott. Aki úgy viselkedett velem, mint valami kutyával. De volt valami ami miatt idegesebb lettem. Az az, hogy Harry képes bármire, ha dühös. És most az, nagyon.

-De.. ugye nem csináltál semmit? - kérdeztem. Féltem. Ha mégis csinált valamit azzal az emberrel nagy bajban lenne. Nem jó ujjat húzni azzal az emberrel.

-Hát, ami azt illeti... - vakarta meg tarkóját. - Csak akartam. De nem tettem. - halvány mosoly jelent meg az arcán. És, ha jól láttam az a bizonyos "Most büszke lehetsz rám"! mosoly volt. Elmosolyodtam és megöleltem.

-Köszönöm! - mondtam. Valóban hálás voltam Harrynek. Nem szerettem volna, ha egy ilyen ember miatt keveri magát bajba, vagy esetleg rendőrökkel keveredik összetűzésbe.

-Mégis mit? - nézett rám azzal az elbűvölő mosolyával. Imádom azt a mosolyt.

-Hogy nem csináltál semmi hülyeséget, Harry. - pusziltam meg arcát. Öleléséből kibújtam, majd befelé vettem az irányt. Értetlenül nézett rám. - Csak nem akarsz itt kinn megfagyni? - érdeklődtem nevetve. Haját megigazította, majd mosolyogva elindult felém. A házba beérve Robin és Anne szomorú pillantásával találtuk magunkat szembe. 

-Gyerekek, kérlek üljetek le! Fontos dologról van szó. - mondta Anne, majd helyet foglalt az egyik kis széken. Engedelmesen helyet foglaltunk Gemma mellet.  - Robin! - nézett férjére, majd az bólintott és ő is leült közénk. 

-Valami baj van? - kérdeztem. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Eddig még nem csináltunk ilyet. Mármint bő két napi itt létem alatt nem. 

-Mint tudjátok, a birtok leégett. - kezdett bele Robin. - A helyzet pedig a következő. A birtok jelentett nekünk a megélhetést. Ott termettek a növények; kukorica, búza, árpa meg egyebek. Állatain voltak. Lovaink, teheneink. De sajnos ezekről már csak múlt időben beszélhetünk, mert ezek mind-mind kárba mentek a tűz miatt. A lovak megijedtek, szintúgy a tehenek is. A kisebb állatokat; nyúl, kecske, tyúk malac, meghaltak a tűz miatt. Pár darab maradt belőlük. Ez azt jelenti, hogy innentől szűkebbre kell venni keretünket. Igaz, eddig sem költöttünk sokat, de most még annál is kevesebbet fogunk. Ez az egész dolog Mr. Flacnek köszönhető. Ő az, aki ezt az egészet eltervezte és az embereivel végre hajtatta. - fejezte be. Nem hiszem el. Az a szemét ember ilyenre volt képes? Mégis miért? Hisz ez a család senkinek nem ártott. Olyan rendes, megértő és szerető emberek. Flack pedig egy alávaló gazember. Hogy  juthatott ez eszébe? Tönkre teszi azt a családot, akit mindennél jobban szeretek. Tudom, hogy mindezt azért csinálta, mert Harry elszöktetett onnan. De akkor is. Tönkre tenni egy családot. Undorító ember. Nem is értem, hogy a  felesége, hogy van még mellette. Én a helyében rég otthagytam volna, vagy hozzá sem mentem volna.

***

Azt hiszem a beszélgetés, amit Robin tartott mindent meg fog változtatni. Vagy már meg is tette. Még mindig nem tudom felfogni, hogy George hogy folyamodhatott idáig. Felgyújtani egy birtokot? A célja ezzel az volt, hogy tönkre tegye a családot, de végképp az, hogy Harrynek ártson. Hisz Harry azért hozott ide, hogy itt jobb életem legyen. De, ha Harry egy szegény család gyermeke lenne, én akkor elszöktem volna vele, mert szeretem. És engem nem érdekel, hogy most milyen helyzetbe kerültek anyagilag. Én mindig mellette leszek. Mert a szerelemben nem az a fontos, hogy hogyan néz ki, mennyire jól áll anyagilag. Hanem az, hogy igazán tiszta szívből szeresd a másikat. 

-Dorothy, itt vagy? - jött be Harry a szobába. Igen, Harry. Miután Robin befejezte, amit mondani szeretett volna, Harryvel visszamentek a birtokra, hogy a munkásokat elbocsássák, hisz nincs már mit tenni. A birtoknak vége. Ha nem is örökre, egy időre biztos.

-Persze, csak! - paskoltam meg magam mellett a helyet. - Mi volt? - érdeklődtem. Kíváncsi volta, hogy a munkások, akik nekik dolgoztak, hogyan álltak a helyzethez. 

-Elküldtünk mindenkit. - hajtotta le a fejét. - Hisz már nincs értelme ott maradni senkinek, ha nincs mit csinálni. - mondta. Sajnáltam őt. Nagyon szerette azt a birtokot. Mondhatni ott nőtt fel. Mielőtt beköltöztek volna a városba ott élt a családjával. - De mindegy, ezzel most ne foglalkozzunk. Azért jöttem, hogy elvigyelek valahova. - mosolygott. Ezt már szeretem. Ez az a Harry, akibe beleszerettem. Aki mindig vidám és mosolyog. Mosolyogva, mégis kérdőn néztem rá.

-Hova? - kérdeztem. Tekintetét fürkésztem hátha megfejtem, de úgy látszik mindhiába.

-Titok. - ennyit mondott. Felhúzott az ágyról, majd átvezetett Gemmához. Az ajtaja előtt megtorpantam.

-Miért hoztál ide? - kérdeztem. Fogalmam sincs, hogy mi köze van ahhoz Gemmának, hogy Harry hova akar elvinni.

-Jaj, ne legyél ennyire kíváncsi! - puszilta meg arcom, mire az enyhe pírba szökött. - Imádom, mikor ilyen hatást váltok ki belőled. - kacagott fel. Enyhén vállára csaptam. Én, viszont nem! - mondtam magamban. Harry bekopogott, majd egy "Gyere be!" után benyitott a szobába. Gemma épp a szekrényében kotorászott, majd egy szép ruhát vett elő, és tette le az ágyra.

-Végre! Harry, te menj ki! - mutatott az ajtó felé. Harry felemelte kezét védekezés képen, majd nevetve kivonult. - Dorothy, te pedig ülj le ide! - mutatott a székre, ami a tükrös asztal előtt volt. Semmit nem értettem az egészből. Az óra lassan a 9-cet üti, ők ketten meg készülnek valamire. Nem értem az ők gondolkodásuk.

-Gemma, mégis minek kötöd kontyba a hajam? - érdeklődtem a mögöttem álló lánytól, aki éppen a hajammal volt elfoglalva. Nem válaszolt csak mosolygott. - Ahj! - törődtem bele "vesztésembe". Bő 10 perc után végre megszólalt.

-Ezt vedd fel! - nyújtotta kezembe a ruhát, amit az előbb kivett a szekrényből.

-De..

-Semmi de! - mondta, azzal kiment a szobából, hogy feltudjam venni a ruhát. Küszködtem vele egy keveset, mert ugye nem szokásom ilyen ruhákat felvenni. Általában az egyszerű kis paraszti ruhákat hordom. Nekem megteszik azok is. - Kész vagy? - nyitott be Gemma.

-Igen. - fordultam meg. A lány a tükör elé vezetett, majd megnéztem benne magam. - Hű! - ennyit tudtam mondani. Valóban jól nézett ki a ruha. És azt hiszem, hogy most az egyszer szépnek érezhettem magam. Gemma az előbbi megszólalásomra, csak mosolygott.

-Na, gyere! Vár a herceged. - fogat meg karom, és kivezetett a szobából. Harry már várt az ajtó előtt. Sűrűn pislogva nézett rám, majd elmosolyodott. Amitől persze megint zavarba kellett, hogy jöjjek. Gemma kezem a Harryhez vezette, majd összekulcsolva azokat, kiléptünk az ajtón. 

-Ezt vedd fel! Hideg van. - nyújtott a kezembe egy kabátot. Gondosan felvettem, felcipzároztam, majd tovább indultunk. Az útközben többször kérdezgettem Harryt, hogy hova megyünk, de nem válaszolt. Csak mosolygott sejtelmesen. Utálom, ha valaki nem válaszol, miközben kérdeztem tőle valamit. Harry ezt nagyon jól tudja, és kihasználja. Az ő szavait idézve: Jól áll, mikor ideges vagy, szívem.

Bár nem tudom, hogy hova hozott, de meglepően hamar ide értünk. Vagy ez csak nekem volt hamar? Ha a vele vagyok úgy repül az idő. 

-Hol vagyunk? - kérdeztem, hátha most már ténylegesen elmondja, hogy hova és miért hozott.

-Nemsoká megtudod. - kacsintott. Reménytelen eset. - mondtam magamban,. Játékosan megforgattam a szemem, majd tovább mentünk.

Sziasztok, drága olvasók! Mint látjátok, a szavazás lezárult,

miszerint ne legyen blog átalakítás. Örülök, hogy tetszik,

viszont kaptam egy kritikát, miszerint változtassak. Épp ezért

egy új fejlécen dolgozom, ami remélem elnyeri majd tetszéseteket! :)

A blogról: köszönöm a sok pozitív és negatív hozzá szólást! Igyekszem

hamar hozni a részeket, de megnehezíti az írást az, hogy más korban 

játszódik a történet. Remélem elnézitek ezt nekem.

Puszi, ∂αηנєℓℓє♥! :*